Liliom Emese küzdelme a méhnyakrák ellen

Liliom Emese története egy olyan fiatal nő útja, aki 20-ra húzott lapot, amikor az élet a legnagyobb kihívással szembesítette: az operálhatatlan méhnyakrák diagnózisával. A betegség és gyógyulásért folytatott küzdelem hatására nem csak fizikailag, de lelkileg is más ember lett belőle, olyan aki önmagát is képes volt újraértelmezni, emberként és szakemberként egyaránt.  És azóta minden tapasztalatát megosztja sorstársaival. Az ő története következik az Egyszer lent podcast új epizódjában.

Hallgasd meg a kapcsolódó részt!

Liliom Emese a szakma csúcsán

Liliom Emese a húszas évei végére úgy érezhette, mindent megvalósított a karrierjében, amire vágyott. Saját reklámcégével tulajdonképpen eljutott a szakma csúcsára, ám a siker ellenére nem volt boldog. Sőt, komoly lelki kihívással kellett szembenéznie: a kiégéssel.

„Azt gondolom, hogy ez nem egy hirtelen dolog, szóval, eleve nem is úgy ég ki az ember, hogy egyik napról a másikra… ez egy ilyen hosszas, szisztematikus kizsákmányolása az ember saját energiájának, amivel nyilván valószínűleg nincsen tisztában. Az én esetemben az volt az a 22-es csapdája, hogy ez az én saját cégem volt, tehát én nem tudtam felmondani és voltak alkalmazottjaim, akikért én felelős voltam. Elég sokat vittem a hátamon és nem volt igazából kivel megosztani.”

Depressziós lett. Amit egy ideig az alkohol és később a drog tudott csak elfedni.

„Funkcionális alkoholista lettem, de ezzel persze nem voltam tisztában, tehát hogy magamnak is hazudtam. Az mondjuk egy főbekólintás volt nekem, amikor egyszer csak leesett, hogy rotálom, hogy hol veszem a vörösbort, hogy az eladónak ne álljon össze, hogy piás vagyok.”

Később Emese letette az italt, de nem érezte jobban magát. „De ettől még ugyanolyan kiégett voltam, és akkor elkezdtem azon gondolkozni, hogy mi az istent csináljak, mi tudna kihúzni ebből a csávából. És akkor beugrott, hogy igazából régebben szerettem utazni, és elolvastam Coelhonak Az alkimista könyvét: hajnali háromkor attól fényt kaptam, felültem, és összeírtam egy csomó országot, hogy hova akarok elmenni, ami spirituális szempontból érdekel, és utána sorba rendeztem, hogy mi van a legközelebb, mi a legkönnyebb. Így került Egyiptom a listának a tetejére.”

Egyiptom, a fontos állomás

Egyiptom pedig valóban Emese életének egyik legfontosabb állomása lett. Egy kalandtúrával kezdődött, ahová végül egyedül ment el, az úton pedig ellátogattak egy Dahab nevű faluba is, ami a Vörös tenger partján van, és leginkább a búvárkodásról ismert. Mivel már korábban is szerette volna kipróbálni a merülést, azonnal élt az ott felkínált próba lehetőségével. 

„Hála a jó Istennek, valaki készített rólam egy fotót, így rögtön utána, ahogy ott állok, alig bírom el a felszerelést és így körbeér hatszor a szám így a boldogságtól, és azt mondom úristen, hát ez valami fantasztikus! Hát ez sokkal jobb, mint bármi más.

Ez annyival sokkal jobb, mint a drog, a pia, a nem tudom, a siker, a pénz.

Tehát hogy így Jézusom, de jó ez. Na és akkor onnantól kezdve nem nagyon tudtam másra gondolni.”

Emese azt mondja, akkor kigyúlt a lelkében egy szikra, amiből végül igazi szenvedély lett, és a következő években szinte minden idejét azzal töltötte, hogy ide-oda utazgatott Egyiptom és Magyarország között, majd végül már második otthonaként rendezkedett be Dahabban. Gyakorlatilag új élet kezdett ott.

Ám muszáj volt meghoznia ezt a döntést. Egyiptomban egyre feszültebb volt a helyzet, a forradalom a küszöbön volt, ráadásul anyagilag sem volt fenntartható az élete búvároktatóként. Emellett volt még valami, ami egyre nagyobb problémát jelentett.

Liliom Emese betegségére fény derül

Az orvos a számítógép klaviatúráját ütögeti, készül az ambuláns lap. Emese a széken ül és feszengve teszi fel a kérdéseit: De doktor úr, akkor miért nem múlnak a tünetek? Egyre rosszabb a helyzet…

-„Nézze Emese, ezt annyi minden okozhatja. Lehet stressz, vagy egy makacs fertőzés. Antibiotikumot próbáltunk már?” …darálja lélektelenül az orvos, miközben fel se néz rá és gépel tovább, majd így folytatja:

Nyugodjon meg, minden rendben van magával. Gyönyörű a méhszáj, és negatív a szűrése.

Emese idegesen megigazítja a felsőjét, ami persze el sem csúszott, és lassan feláll a székről, ahogy az orvos sürgetően a kezébe nyomja a papírt.

Nincs rendben. Semmi sincs rendben. És ezt ez az ember itt nem érti, és nem is érdekli.

„Állandóan jártam nőgyógyászhoz kint is, itthon is, többhöz is mentem. Csináltak laparoszkópiás műtétet Egyiptomban is, szóval az én esetemben nem igaz, hogy én ezt elhanyagoltam. Tehát én erre mindig nagyon odafigyeltem. Akkor voltam életem teljében, akkor kellett volna nekem megállapodnom, férjhez mennem, családot alapítanom. Ez volt a terv, persze, de hát ez teljesen elmosta ez az egész.”

Így nem volt hajlandó senkivel lenni, mert annak ellenére, hogy látszólag tökéletesen működött, érezte, hogy belül valami nagyon nem oké. Négy év telt el, mire a sokadik orvos végre észrevett valamit. Mondjuk nem volt nehéz, hiszen addigra a daganat szabad szemmel is láthatóvá vált.

„Mint utóbb kiderült, nem jól vették le a rákszűrési leletet. Tehát a méhnyak az egy ilyen fordított kúp, és csak így a hegyéről így pukk, így megbökte ezzel a nem tudom mivel. És akkor azt lehet tudni, hogy ott nem vagy rákos azon a ponton, de így nem sikálta körbe így az egészet, és nekem atipikus volt, tehát hogy egy olyan helyre nőtt, ami az én koromban nem volt jellemző, ott nem keresték.”

Emese diagnózisa

A diagnózis sokkoló volt, pedig akkor még nem tudta, hogy mi vár rá. A méhnyakrák kezelésének sok fázisa lehetséges a betegség előrehaladottsága alapján, ám Emesénél már az volt a kérdés, amit egy onko-team dönt el, hogy egyáltalán szóba jöhet-e még műtét, vagy már csak a sugárkezelés, mivel kemoterápiát a rák típusa miatt nem kaphatott.

„Az a műtét, amit méhnyakrák esetében alkalmaznak, azt Wertheim műtétnek hívják, ezt elmondta az orvos nekem nagyon hidegen, tárgyilagosan, tételesen. Ez egy brutális műtét, és miközben ő ezt meséli nekem… az egy dolog, hogy kivesznek mindenedet, tehát nem lehet majd gyereked…”

Ezután új orvos keresésbe kezdett. Megint. Ekkor ajánlották neki Dr. Pálfalvi Lászlót. Ám hiába jelentett a főorvos hihetetlen empátiája és a felkészültsége szinte megváltást, a tények makacs dolgok: a rák nem műthető.

Emese kapott egy beutalót műtétre, ám akkor és ott úgy döntött, más utat választ. Az Egyszer lent podcast új részében erről az útról és az út végéről mesél, illetve arról, ma hogyan segíti a szintén hasonló problémával küzdőket.

„Sokféleképpen lehet megélni, hogy az ember rákos volt… De én nem akarok az a rákos nő lenni… Nem vagyok hajlandó ezért rosszul érezni magamat, visszautasítom, hogy engem ezért hibáztassanak, hogy lenézzenek, hogy megbélyegezzenek. Én egy nő vagyok, aki rákos volt, és én ezt vállalom teljes mellszélességgel. Ha bárkinek tudok segíteni bármiben, akkor azt kérdés nélkül is azonnal megteszem, tiszta szívből. Én nem akarok ezzel turnézni. Nem akarom, hogy ez jusson az emberek eszébe rólam először. Én egy nő vagyok, aki rákos volt, és itt van.”